Elkészítés:

A XIX. századi Osztrák-Magyar Monarchia nagy találmánya volt a tányérhús, a császártól a tehetősebb polgárokig mindenki nagy élvezettel fogyasztotta. Nem ebéd volt ez, de már nem is reggeli; úgy 11 óra tájban tálalták, mintegy az ebéd előkészítésére. 

Bár számomra ez már elképzelhetetlen, és úgy gondolom, nem vagyok egyedül e véleményemmel, de azért reggelire vagy uzsonnára még szívesen eszem egy kis kóstolónyi tányérhúst, mert nagyon finom.

Én majdnem pontosan úgy csinálom, mint a húslevest, illetve húslevesnek készül, és úgy válogatom ki belőle a tányérhúsba valókat:

A húsokat, csontokat megmosom, megsikálom, vigyázok, ne kerülhessen csontszilánk az ételbe. Aki a cupákosabb húsokat kedveli, felsál helyett (vagy mellett) marhafartőt vagy nyakat tegyen bele. A jó vastag oldalas a csontjával csodákra képes a húslevesben, érdemes kipróbálni. Szintén jó eredményeket lehet elérni slamposan lefaragott karajcsonttal és tarjacsonttal is. A velőscsont ugyebár, hát az magáért beszél...

Szóval, a letisztogatott csontot-húst beledobálom egy fazékba, feltöltöm vízzel, és erősen forralom 6-8 percig, hadd jöjjön ki belőle minden, ami az ízét és/vagy az egészséget rongálná. A levét is elöntöm, a húsokat is, a fazekat is lemosom forró vízzel, és így teszem vissza friss vízben, immár főni.

Beleteszem a nehezen puhuló zöldségeket; petrezselyemgyökeret, zellergumót, káposztatorzsákat, egy karalábét, de még egy szál sárgarépát is, hadd vegye be a hús minél előbb az ízét. Az elején kerül bele a szerecsendió, szerecsendió-virág, a szemesbors, szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, és rengeteg, legalább 2-3 evőkanál ételízesítő a négy liter felöntővízhez. Plusz a három leveskocka.  

Ha a leves felforrt, kis lángra állítjuk, egészen icipicire, hogy inkább csak abálódjon, ne forrjon. Minél jobban megközelítjük ezt az éppen gyöngyöző, nem habzó állapotot, annál finomabb lesz a lé, és ami szintén fontos, annál tisztább.

Legalább hat óra hosszat kell főzzük ahhoz, hogy a lébe kikerüljön a húsok, csontok, zöldségek, fűszerek íze, és ez a lé átjárva a húsokat, zöldségeket, új ízt hozzon létre azokban. 

Úgy négy óra csendes pöfékelést követően beletehetjük a gombát is egy csipetnyi fehérborssal, mehet bele pár karika szárazkolbász is a sáfránnyal, a fokhagymák, a krumpli és a zöldbab egészben. Ezen a ponton megejtünk egy kóstolást, és ha kell, tehetünk bele még ételízesítőt. Majd főzzük tovább szorgalmasan még három órát.

Az utolsó fázis már mozgalmasabb: ekkor tesszük bele a sárgarépákat, kelkáposztát, kelbimbót, vöröshagymát, ismét felforraljuk, majd félóra múlva a karfiolt, és amikor az is megpuhult, beletesszük a brokkolit, elzárjuk a tüzet, lefedjük, és hagyjuk legalább két óra hosszat, hadd érlelődjön.

Csak ezután szedjük szét és tálaljuk a husit zöldségekkel, valami finom paradicsommártással vagy tormamártással, kinek-kinek ízlése szerint. A krumplit is mellétehetjük köretnek. De líraian finom mártást készíthetünk a benne főtt zöldbabból, két gerezd, szintén a léből kihalászott fokhagymával, ha összeturmixoljuk egy késhegynyi fehérborssal, pár kanál tejföllel és húslevessel...

Ha tetszik a recept, küldd el emilben, lájkold, +1-ezd! Ha van csepp időd, véleményt is írhatsz, nem kell regisztrálni! Ott van minden kéznél, a cím alatt.

JK - A főzésben járatlanok is bátran nekiállhatnak, elkészítése közepesen időigényes.

Kapcsolódó anyagok:	Húsleves Franci kedvére
	paradicsommártás
	tormakrém
	cikk a blogon