Elkészítés:

Orjalevest általában a házi disznóvágáskor csinálnak, a disznótoros étrend első fogása.
Az orját speciális technikával ´nyerik ki´ a disznóból: a disznó bontásának a parasztháztartásban máig is uralkodó, a 19-20. századfordulóig kizárólagos módja az úgynevezett orjára bontás. Ez úgy történik, hogy elválasztják a gerincet a bordáktól, s az orjának nevezett, jó húsos gerincoszlopot a farokkal együtt kiemelik. Orjára bontáskor a mai háztartásokban oly kedvelt karajhús ´elvész´, nem létezik, nagy része bent marad az orjában.
Az úgynevezett karajra bontás a magyar parasztháztartásokban a 20. század kezdetétől jelentkezik szórványosan, és máig is csak kisebb körzetekben gyakori. Viszont korábban is rendszeres eljárás volt - a perzselést helyettesítő forrázással együtt - több hazai német lakosságú vidéken.
A húsfeldolgozó üzemekben is általános a karajra bontás, ezért a húsboltokban nem is kapható orja. Hogyan készíthetünk mégis orjalevest? Hát vegyünk csontos karajt, és vágjuk le ´hanyagul´ a húst a csontról, vagyis hagyjunk bőven rajta.

Elkészítés:
A sertésorját hideg vízben feltesszük főni. Amikor már pár perce forr, lehabozzuk, vagy ami még jobb, áttesszük tiszta vízbe.
Csendesen főzzük fedő alatt kb. 3-4 óra hosszat. Ezután hozzáadjuk a tisztított zöldségeket félujjnyi hasábokra vágva, a hagymát és a burgonyát egészben. Együtt nagyon lassú forrással főzzük, míg a zöldség is megpuhul.
Türelemmel kell lenni, hogy igazán finom levesünk legyen; akkor jó a leves, ha a hús könnyen leválik a csontról.
Levesbetétnek leginkább csigatészta (lúdgége) vagy eperlevél illik hozzá. A zöldségeket külön tálon a leveshez kínáljuk, a csontos húsdarabokat ecetes tormával, a levest követően, külön tálaljuk.