Elkészítés:

Friss gesztenyéből roppantul finom gesztenyepürét készíthetünk. A megmosott gesztenyék héját hegyes késsel X-alakban bevágjuk, kuktába tesszük, felöntjük vízzel és a sípolástól számított egy órán át főzzük. Főzhetjük fazékban is, akkor 2-3 órán át is forralni kell, hogy garantáltan minden szem megpuhuljon. Gesztenyefőzés céljára ne a legjobb edényünket használjuk, mivel a héjból kioldódó lé megfesti. Tisztításánál súrolószer helyett tömény ecetet használjunk (gumikesztyű, szemüveg!!!).
Még melegen mind a külső, mind a belső héját hámozzuk le, mert langyosan már nem jön le egykönnyen, ezért kisebb adagokban szedjük ki a vízből. Ha a víz túlságosan lehűlne, forraljuk fel újra.
Még melegen daráljuk le kislyukú húsdarálón, a vaníliarúd felét kaparjuk bele, adjuk hozzá a rumot is, majd kóstolgatva édesítsük meg a cukorral. Ha túl tömör lenne, pár evőkanál tejjel lazíthatjuk. Nagyon sűrű masszát kell kapnunk, majdnem mint a marcipán. Jó erős botmixerrel is keverhetjük, sokkal finomabb lesz az állaga, tán még az íze is.
Az így előállított finom, illatos gesztenyemassza fagyasztható, és sokféle finom édesség készítéséhez felhasználható.

A tejszínhabot gépi vagy kézi habverővel verjük fel, a szifonos megoldást messze kerüljük el, nem éri meg a fáradságot. Minél nagyobb a tejszín zsírtartalma, annál keményebb lesz a felvert tejszínhab. Habverés előtt a tejszínt és a tálat (habüstöt) mindig jól hűtsük le, mert így könnyebb felverni, és a hab is keményebb lesz. Ha a tejszín nehezen verődik fel, akkor célszerű újra hűteni, ill. jégkockák közé helyezett tálban felverni. Ha a kelleténél tovább verjük a tejszínt, a hab összeesik. Az összeesett habot úgy tudjuk feljavítani, hogy az alját leöntjük, kevés friss tojásfehérjét vagy tejszínt adunk hozzá, és óvatosan folytatjuk a habverést. Ha a tejszín nem friss, tegyünk bele egy csipetnyi szódabikarbónát, ez elveszi a savanyú ízt, és megállítja a csomósodást.

A legegyszerűbb ínycsiklandozási eljárás, ha a pürét jó erős krumplinyomón átnyomjuk, és friss tejszínhabbal rétegezve tálaljuk, 2:1 arányban a tejszínhab javára. Ez a klasszikus cukrászdai gesztenyepüré, ami az 1960-as évek Reményi cukrászdájában volt a legfinomabb.
Én speciel édesítetlen tejszínhabbal imádom, a gesztenye úgyis elég édes. Egyetlen hátránya van csak; nem lehet belőle eleget enni, mert nagyon laktató.