Elkészítés:

Ez a saláta nálam a jövőbelátás tudományával készül; tudnom kell előre, mikor kívánja meg a família, és egy nappal előtte csinálom meg, hogy tökéletesen összeérjenek az ízek.
A hagymát - ami lehet lila hagyma is - megpucolom, félbevágom, felkarikázom és kissé vastagon megsózom egy tálban. szétszedem szálaira, és időnként átforgatom.
Ha a hagyma már ázik a sóban, megsikálom a krumplit, és megfőzöm majdnem teljesen puhára - de csak majdnem, hogy azért még tartása legyen. Ezt úgy ellenőrzöm, hogy van egy vékony pengéjű hegyes késem, azzal beleszúrok a fortyogó vízbe, azon át egy krumpliba. Ha a kés kicsit recegősen megy bele és még nehezen esik ki a krumpliból, rázogatni kell, akkor pont jó, lehet leszűrni. Ha még túl kemény, nehezen megy bele a kés és nem akar kijönni, le kell fogni a krumplit. Ha pedig beleszalad és kijön belőle, mint a vajból, akkor már túl puha, csak krumplipürének jó.
Ha kész a krumpli, leöntöm róla a forró vizet, kiborítom egy tálcára, hadd hűljön kicsit, közben elkészítem és hűtőbe teszem a majonézt. (Kattints a lenti majonéz-linkre, ha nem tubusos majonézzel akarod gyengíteni a salátád ízeit.)
Ezután a krumplit megpucolom. Ha túl forró lenne, nem a kezemet égetem vele, hanem felszúrom egy villával és úgy kapirgálom le róla a haját. Ha megpucoltam, mindjárt fel is vágom kb. fél centis karikákra, egyenesen a sóban sínylődő hagymára potyogtatva. Csinálok egy enyhén - tényleg csak enyhén - ecetes levet is, azzal leöntöm az egészet és óvatosan átforgatom, hogy ne törjem össze az egész krumplit, a fele így is összetörik. Beleaprítom a csemege uborkát is, kis kockák alakjában. Hagyom a lében egy fél napig, hadd szívja be a krumpli a finom savanykás hagymaízt. Tulajdonképpen egy enyhébb savanyúság-ízű krumplisalátám lesz, ami annál jobb, minél többet áll. Külön előny, ha a krumpli forrón kerül a lébe.
Tálalás előtt fél nappal végül összekeverem: az ecetes létől jól leszűröm a krumplit, le is csöpögtetem kissé, majd nyakon öntöm a majonézzel és a tejföllel, összekeverem, teszek bele egy-két evőkanálnyi mustárt, pár csipetnyi borsot, feketét-fehéret egyaránt, összekeverem, hűtőbe teszem, és félóránként kóstolgatom, hátha kell még bele valami, esetleg egy kávéskanál porcukor ízfokozónak.
Ügyelek rá, hogy mindenképpen álljon 3-4 órát, mielőtt az asztalra teszem. Meg lehet szórni apróra vágott snidlinggel, zellerzölddel. Sült, grillezett húsokhoz kiváló, de felvágottakhoz, virslihez is nagyon finom. Én magában is szívesen eszem, egy könnyű üdítő vacsora. Néha-néha megbolondítom csíkokra vágott sonkával, vagy belekarikázok egy kis virslit vagy tojást. Esetleg mindkettőt.