Elkészítés:

A palacsinta nemzeti eledelünk (bár Bukovinából került a Monarchiába), még nem találkoztam emberrel, aki ne szerette volna valamilyen formában; különféle gyümölcslekvárokkal, sajttal-sonkával, fahéjas reszelt almával töltve, vagy édes akácvirággal, durvára reszelt almával kevert tésztából. Édes bodzavirággal is ettem már; a méheket megelőzve, a bodzavirágot szárastól kell levágni, majd jól megmosva, leszárítva, igen sűrű palacsintatésztába jól megmártva, bő, forró zsiradékban kisütve, fahéjas-vaníliás porcukorral meghintve... Mmmm, máris éhes vagyok!

Elkészítés:
Habverővel simára keverjük a tojásokat kevés hideg tejjel, majd további erőteljes keverés mellett hozzáadjuk a lisztet. Ha már teljesen síma, hozzákeverünk annyi tejet, hogy krémleves sűrűségű masszát kapjunk.
Sós töltelék esetén 4-5 csipetnyi sót keverünk hozzá, édes töltelék esetén 2-3 kávéskanál kristálycukrot.
Tegyük félre egy órára, hogy a liszt jól megszívhassa magát. Ezután be kell állítani a sűrűséget további kis tejadagok hozzákeverésével, hogy ismét elérjük a krémleves sűrűséget.
Egy kis edényben olvasztott zsírt készítünk elő. A gondosan megtisztított palacsintasütőt (ami lehet könnyű, teflon bevonatú nyeles sütőedény is) felhevítjük és a zsírba mártott lúdtollal alaposan kikenjük és merőkanállal annyi masszát öntünk bele, hogy körbe forgatva, egyenletesen szétterüljön az edényben. Erős tűzön addig sütjük, míg a tészta rázogatás hatására el nem válik az edénytől, majd kb. 5-8 másodperc múlva megfordítjuk és a másik felét is megsütjük. Vigyázzunk, a másik fele sokkal hamarabb megsül!
Ha a tészta nem áll össze vagy szétszakadozik, egy tojás sárgáját vagy kevés lisztet; ha túl sűrű, kevés tejet tegyünk bele. Sütés közben a merőkanállal keverjük fel a masszát, nehogy a liszt leülepedjen. Ha a palacsinta leragad, ennek több oka is lehet: sok a cukor a tésztában; az edény, a zsír, vagy a láng nem elég forró; ha nem teflon, kevés a zsír alatta; a sütő nem elég tiszta akár a sütés kezdetén, akár a közben ráragadó anyagtól.